Teafű, ugyan...

Megfogadtam, hogy ez jó év lesz. Mostmár ehhez tartom magam. Meg ahhoz, amit ma megtanultam. Kicsit csalódás volt ugyan, de erőt is merítettem belőle. Mert a Föld forog tovább, az élet megy tovább, én pedig nem vagyok szar ember.

...mindent elrontottam. Nemtom, hogy lehet helyrehozni. Mondjuk, ha visszautazhatnék az időben. De az nem lehetséges. Szégyellem magam.

Most nem tudom, hogy keveset aludtam, vagy tul koran van, de kurvara utalom, hogy az emberek nem kepesek normalis hangerovel telefonalni, hanem orditanak bele. Mingyar lecsapom a munkatarsam. Faszom kivan, mi a faszert kell hajnali haromnegyed tizkor orditani a telefonba.

...mint amikor nem szamitasz valamire, csak ugy odapottyan eled hirtelen es meg az utolso hajszalad is mosolyra gorbul.

 

Csak emlek, ami bekattant hirtelen: Nyar volt, sutott a nap, meleg volt, orromban az ocean illataval, kezemben a kis fankokkal setaltam. Szivemben a novekvo izgalom, hogy mindjart megpillanthatom...mindjart, mindjart, mindjart. Aztan ott volt. Punta Barca. Ocean. Kek eg. Valami veget ert ott. De valami el is kezdodott.

Most neztem az idojos oldalt, minusz 7 fokban tekertem be a meloba. Kiralysag! Kirobbanok az energiatol, ugy erzem. Persze ha ranezek a munkatarsamra, az elettol is elmegy a kedvem, annyira latvanyosan szenved. Hol a derekat fogja, hol a karjat, hol a nyakat, mikor eppen mije faj. Ugyhogy inkabb nem nezek oda, nem is szolok semmit, mert egybol elkezd panaszkodni es nincs kedvem mar reggel azt hallgatni - ugyis fog ma meg panaszkodni, azt lefogadom. Pedig nekem is faj a hatsom, vagy farokcsontom vagy miaz, amire a multkor raesetem korcsolyazaskor, aztan lehet hogy a felulesek nem hasznaltak neki. Mindegy, majd elmulik. Bekentem Voltarennel, ennyi.

Amugy reggel kepes voltam fel oraval korabban felkelni, hogy croissant-t sussek. Kurva finom. A boltban lehet kapni a tesztat ilyen kis femhengerben, ami igazabol oldalt eros papir, mert csak szet kell pattintani es kiugrik belole a teszta. Aztan csak felcsavarom a croissant-okat (6 db van benne) es 20 perc alatt megsul. Persze miatta kar volt sutkerezni, nekiallt mogyorot torni, majd nagy kegyesen elfogyasztott egy darab sulemenyt vegul. A ferfiak altalaban ertekelik, ha sutnek-foznek rajuk, hat o le se szarja. Neha nagyon tud idegesiteni, de tudom, hogy az a bajom, hogy folyton otthon van, nincsenek baratai es vagy a gep elott ul vagy a teve elott. Neha olyan jo lenne egy-ket oracskat egyedul lenni otthon. Most csak a 10 percek vannak estenkent, amig zuhanyozik. Azt ki is szoktam hasznalni mostanaban, hogy egy kicsit elmelyedjek magamban. Ez mindenesetre szomoru kepet fest a kapcsolatunkrol, de minden kapcsolat csak kivulrol szep... Ez az igazsag.

Szóval feküdtem a fotelben. Kicsit fáztam, kinn mínuszok járnak. Kapcsolgattam a tévét, a CNN-en megint a Haiti földrengés áldozatait mutatták. Eddig is tudtam pedig, de hirtelen elszégyelltem magam, hogy milyen jó dolgom van nekem. Már nem is fáztam többé. Csak felkeltem a fotelből, és küldtem 50 eurót az egyik megbízhatónak ítélt segélyszervezetnek. Remélem tényleg Haitiba megy az a pénz.

Itt ulok, 2 ora elmult, a meloval sehogy sem allok es rohogok. Mert nem is erdekel. Talan van valami a kaveban. Ramjott a filozhatnek.

A huszoneves munkatarsam most kapott megint panikrohamot egy melohelyi dolog miatt, ami nem is az o hibaja volt, csak hat ot cseszegettek. En mondtam neki, hogy nyugodjon le, hisz o mindent megtett, de masok faszaga miatt ugyan ne idegesitse magat. Az elobb mar majdnem lefekudt ide a padloszonyegre, hogy o mar jarni se bir, mert a laba is faj. Aztan azt vizionalta, hogy szivrohama van. Mondtam neki, hogy menjen inkabb haza, sot vegyen ki egy het szabadsagot. Mar hetek ota mindig minden baja van,  de ahelyett hogy elment volna betegszabadsagra vagy sima szabadsagra, inkabb mindennap eload itt egy maganszamot. Lehet tenyleg van valami baja, valoszinuleg lelki eredetu, de annyira beleeli magat ebbe, hogy a vegen mindig valami fizikai fajdalomban manifesztalodik ez a hiszti. Szar lehet ilyen fiatalon igy elni. Mert noha bar lelki nyavajam nekem is van, de ugy tunik, nem kulonosebben zavarja meg az egyensulyomat (most eloszor gondoltam hogy nekem van ilyen, fejlodok.... Idonkent nyavajgok, elmult dolgokon kesergek, vagy olyamin, amit nem csinalhatok ugy. Ezek persze most is zavarnak, de ha jobban belegondolok, annyira nem zavarnak, hogy rosszul erezzem magam. Mert alapvetoen jol erzem magam. Na, valamit csak tanultam az elmult 30 evben.Hurra!

Na mostmár skype kapcsolat sincs. Tényleg egyedül vagyok. Nem tudom mit kellene kezdeni a szívemben dühöndő érzésekkel. A legjobb tatktika, hogy elodázom őket. Valami majd lesz. Kivárok. Kész. Ennyi. Sok hasonló válságon átesetm már én. Az a baj velem, hogy mindig azonnal akarom a megoldást. Azonnal a jó érzést, ami szétárad bennem, ami boldoggá tesz hetekre, hónapokra...de sohasem örökké. És itt A KULCSSZÓ. Hogy lesz-e valaha is olyan érzés, ami pár évnél hosszabb időre elégedetté tesz. Nem tudom, valahogy nem hiszek benne, hogy létezik ilyen... Abban sem hiszek, hogy egy gyerek megszülése elégedetté tenne. A fajtám kihalásra ítéltetett.

A zene fontos. Folyton velem van. És ahogy hallgatom tiniéveim slágereit, arra gondolok, hogy "úristen most így úgy bulizok rájuk, mint akkor. Szóval most még mindig tizenéves vagyok, vagy mi a fene van?". Mi van a világgal, hogy nem úgy viselkedek, ahogy egy harmincévesnek kellene? Mi van velem? Ennyire unatkozom? Vagy előtörnek az ösztönök és nem bírok velük? Szóval, van az id, az állati én, meg az ego, aki korlátol azért, de még nem az igazi, és van a szuperego, aki ha átveszi az irányítást, akkor ott basztad meg jányom/öcsém, ahol vagy...mer akkor kb vége az életnek, mert behódoltál a társadalmi elvárásoknak.

Na jó, most bebasztam és 90-es évekbeli eurodiszkót hallgatok, szóval a gondolataim nem feltétlenül tiszták.

Elfelejtettem mit akarok. Pisilni is kell. Banyek.